Nem rég jelent meg a lemezed. Úgy sikerült, ahogy szeretted volna? - Az ózdi hős Igazából nem is mertem remélni, hogy ilyen jól sikerül. Volt vele munka bőven, de meg is van az eredménye. Szerintem harapni fogják az emberek. Olyan lemezt akartunk csinálni, hogy ha megjelenik a második, azért vegyék meg, mert tetszett nekik az első. Ezek szerint lesz második. -Természetesen. Egyfolytában ezt akarom csinálni, meg persze a tévézést. Igaz, mostanra kicsit elfáradtam, de nem sokára itt a nyári vakáció. Hogy utána mi lesz, azt sajnos egyelőre nem árulhatom el, de vannak már tervek. Mivel fogod tölteni a szabadságodat? - Dögléssel. Semmi mást nem fogok csinálni, csak aludni. Bármilyen furcsa, annyira jól még nem állok, hogy ezt a Karib-tengernél tegyem, de én ettől függetlenül is Ózdot választom, mert ott elég kevés időt töltöttem az elmúlt hónapokban, és jó lesz újra azok között lenni, akik a legfontosabbak nekem. Lehet, hogy egy-két hétre elmegyek mondjuk Görögországba vagy Olaszországba, mert ott legalább nem ismernek az emberek. Elég fárasztó, hogy mindenhol meg kell felelned, mert tudod, hogy néznek. Most is, miközben beszélgetünk, éppen autogrammokat adok pár kedves lánynak. Hogyan tudod ezt a rengeteg dolgot beépíteni az életedbe? - A régi barátaim hál'Istennek megmaradtak, és együtt örülnek velem a sikereimnek. Egyelőre főleg arra kell koncentrálnom, hogy tudjam vezetni a műsort, és hogy rendesen tudjak zenélni, de most talán tudok venni egy nagy levegőt, és egy kicsit a barátaimmal is tudok majd foglalkozni. A lemezeden felsorolsz jó pár embert, akiknek köszönetet nyilvánítasz. Mennyit tudsz foglalkozni azokkal, akik fontosak neked? - Elég keveset sajnos, de azért mindig össze tudunk hozni valamit. Most is itt volt az egyik legjobb barátom, előtte egy másik cimborámmal találkoztam, kimentünk az Újpest-Fradi meccsre, szereztem nekik jegyeket egy partyra, ahova én viszont már nem tudtam elmenni, mert Szlovákiába mentünk fellépni. De azért nincs semmi gond, csak kicsit keveset tudunk találkozni. Június elsejétől ez is jobb lesz, ha majd véget ér a Való Világ 2. Nem mintha nem szeretném csinálni a műsort, csak tényleg nagyon fáradt vagyok, és már nagyon rám férne egy kis pihenés. Szeptembertől aztán újult erővel vethetném bele magam az új munkákba. Hogy néz ki most egy napod? - Gengszter a tévében Alszom tizenegyig-délig, attól függően, hogy meddig dolgozom hajnalban. Aztán megyek fotózásra, riportokra, telefoninterjúkat adok, promózom a Való Világot meg a zenénket. Tulajdonképpen az egész napom egy nagy promó. Tegnap például beültem reggel egy irodába, és adtam vagy tíz telefoninterjút egy csomó rádiónak, a Fehérvár Rádiótól a Csabai Rádióig. Hamarosan pedig be is ülök pár rádióstúdióba, Ózdon például meg Miskolcon, úgyhogy ezzel fog eltelni az elkövetkező egy-két hetem. Dopemannel elindult zenei karriered. Változott valamit a barátságotok emiatt? - Dehogy is. Járjuk együtt az országot, hétvégenként meg eljárunk tivornyázni. Hasonló mentalitású, hasonló habitusú emberek vagyunk és csípjük egymást, jól érezzük magunkat egymás társaságában. A zenében pedig mindenki azt csinálja, amihez ért. Laci írja a zenéket, én írom a szöveget. Dopeman azért régebb óta van a szakmában... - Azt azért ne felejtsük el, hogy '94-ben Ki Mit Tud?-ot nyertem, területi bajnok voltam és megyei harmadik, a családom pedig igazi zenész család. Igaz, azóta nem foglalkoztam zenével, legfeljebb rendezvényeken voltam előtáncoló, meg volt egy kis breakcsapatom. Aztán viszont már nem volt időm rá, meg megpróbáltam pénzt is keresni. Magyarországon nem elég, ha tehetséges valaki, nagyon nagy szerencse is kell ahhoz, hogy befusson. Jó helyen kell lenni a jó időben. Tartod a kapcsolatot az egykori Villa-társaiddal? - Okival és Szabolccsal napi kapcsolatban vagyok, sőt, Ágikával is. A többiek nem nagyon érdekelnek. Ők hárman maradtak meg számomra a kinti való világban is igaz embereknek. Nem színészkedtek és nem vettek fel szerepet csak azért, mert naponta ötven kamera figyeli őket. Mostanában viszont csak téged vesz az az "ötven kamera", hiszen VV-műsort vezetsz az RTL Klubnál. - Én most boldog vagyok. Azt csinálhatom, amit egész életemben szerettem volna, úgyhogy megszoktam már a kamerát. Azt utálom, ha a magánéletemet teregetik, de hát azt ki szereti? Ettől eltekintve pedig most jól érzem magam. Lemegyek az újságoshoz, és három napilapból kettőnek én vagyok a címlapján, a lemezem pedig, amire gyerekkorom óta készülök, első a MAHASZ-listán. Sok kompromisszumot kellett kötnöd magaddal ezekért a sikerekért? Az RTL Klub nem igen engedi a lazáskodást. - Az RTL Klub közel sem annyira szigorú, mint ahogy gondolják. A kezdetektől minden támogatást megadtak nekem, és megadnak a mai napig. Arra valóban vigyáznak, hogy hova kerülök, de ezzel is csak magukat védik, ami nem elítélendő, és ez mindenhol így megy. Nekem nem voltak ebből konfliktusaim. Nem is szeretem azokat a botrányokat, amiket egy-két ember maga mögött hagy, miután lelép. Én megteszem, amit az RTL kér, ők pedig lehetővé teszik, hogy a képernyőn legyek, és azzá tesznek, ami most vagyok. Milyen érzés műsorvezetőként azokkal az emberekkel találkozni, akik sejthetőleg téged is néztek annak idején, és szavaztak rád vagy éppen ellened? - Ózdi gyökerek Én minden embert szeretek. Most hogy beszélgetünk, és éppen bejöttem ebbe a kajáldába, ahol kértem egy gombalevest és egy tejberizst, körülbelül nyolcan-tízen integettek nekem és mosolyogtak rám, ami szerintem magáért beszél. Ez a legjobb dolog a világon. Én utálom azt, amit néhány hülye ökör képvisel Magyarországon - többek közt Anettka vagy a BB ház Zsanettja -, akiknek nem számít, hogy milyen áron válnak híressé. Nekik a negatív reklám is reklám, és ha utálják is őket az emberek, legalább ismerik. Ilyet én nem tudnék elviselni. Meg akarom tartani magam olyannak, amilyen mindig is voltam.